Kosár tartalma

FaceBook Slider

Naptár

November 2017
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Eu logo

MVH-lgo

FVMlog

Umvp-log

AMAP

 

Előzmény: A nemzetközi URGENCI hálózat 2008-ban kezdett disszeminációs projektjének keretében a Franciaországban nagy sikerrel működő AMAP koncepciót népszerűsíti tíz közép-kelet-európai országban és Észak-Afrikában. A projekt keretében 2008 decemberében járt Magyarországon a nemzetközi URGENCI hálózat francia delegációja, majd 2009 márciusában került sor viszontlátogatásra, amin a Gaia Alapítvány és a TVE munkatársai vettek részt. 

1.   Mi az az AMAP? 

Az AMAP a francia „Associations pour le maintien d’une Agriculture paysanne” kifejezés 

rövidítése, aminek nagyjábólagos jelentése: szövetsége a kistermelői mezőgazdaság 

fenntartásáért. Az AMAP a közösség által támogatott mezőgazdaság (angol kifejezéssel 

community supported agriculture, CSA) francia megvalósulása, amit Daniel és Denise 

Vuillon kezdeményezett saját dél-franciaországi gazdaságuk megmentésének érdekében 

2001-ben.

A gyarkorlatban az AMAP egy-egy termelő és egy-egy vásárlói csoport közvetlen és állandó 

jellegű kapcsolatán alapuló formális vagy informális közösséget jelent. A fogyasztók 

szerződésben is kötelezik magukat a gazdaság termékeinek megvásárlására, a közös 

kockázatvállalásra és bizonyos esetekben az aktív részvételre. A termelő pedig ugyanebben a 

szerződésben vállalja, hogy szerint heti rendszerességgel látja el termékeivel a fogyasztókat, 

valamint hogy biztosítja a gazdaság teljes átláthatóságát

 

2.   Mit és hol árulnak? Mennyiért? Hogyan viszonyulnak a termékek árai (a) az átlagos bolti  árakhoz, (b) a bolti bioárakhoz

 

Azt és annyit kapnak meg kosarakra osztva a fogyasztók, ami a gazdaságban megterem, a 

többlettermést is elosztják. Az átvételi pontok vagy a gazdaság területén magán, vagy valami 

nyilvános magánterületen vannak (boltok, közösségi házak stb.), ahol a tulajdonos ehhez 

hozzájárul. Tapasztalataink alapján a kínálat leggyakrabban egyféle termékcsoportra 

korlátozódik: egyes gazdaságokban zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, míg van, ahol 

állattartással foglalkoznak.  

Az árakat az éves fenntartási költségek és a tagok/elérhető kosarak létszámának függvényében 

határozzák meg, ezekben az esetekben a piaci/bolti árakra való tekintet nélkül. A

megkérdezett vásárlók szinte egybehangzóan állították, hogy ezek az árak jobbak, mint a 

hasonló minőségű termékek piaci árai. Saját, nagyjábólagos becsléseinken alapuló 

tapasztalataink szerint az árak még a szupermarketek áraival is versenyképesek

 

3.   Ki, mikor, hogyan ad le rendelést, és hogy veszi át

 

Nincsen rendelés, a tagok szezon (ami lehet éves és féléves, illetve szezonális is) elején 

szerződést kötnek a gazdálkodóval, s azt kapják, ami van.

A kiszállítás/átvétel hetente történik az átvételi ponton, itt veszik át az adagjukat a fogyasztók. 

A kosarukat maguk állítják össze, termékről termékre haladva (itt elképzelhető segítők 

alkalmazása, hogy gyorsabban lepörögjön az átvétel). Általában egy gazdasághoz több 

vevőkör csatlakozik, ezek számára az átvétel máskor és sok esetben más helyen is van. A 

termelő felelős a kiszállításért, a vásárló az átvételért

 

4.   Hogy történik a fizetés? Van hitel, ha valaki nem tud fizetni

 

A fizetés előre, szerződés alapján csekkekkel történik, amelynek az ütemezését a vásárló 

határozza meg. Azaz, ha valaki nem tudja kifizetni előre az egész szezont, adhat fizetési 

meghagyást - ebben az esetben a termelő havonta jut a pénzéhez. De a megbízást ebben az 

esetben is előre oda kell adni, azaz nincs lehetőség arra, hogy szezon közben dezertáljon egy 

vásárló

 

5.   Van-e olyan, hogy a vásárló nem pénzzel, hanem munkával, áruval, eszközzel, bérletbe 

adással stb. fizet? Amennyiben igen, mennyire jellemző, és milyen tapasztalatokat tudnak átadni

 

Ilyen nincs. Minden vásárló egyenlő részben vásárol, ha ezen felül vállal még bármilyen 

munkát, az csak jó

 

6.   Hogy szervezik meg a munkát? Hány ember vesz benne részt? Részt vesznek benne 

családtagok? Menyi önkéntes munka, betakarítási ünnep van a rendszerben?

 

A termeléssel és a gyűjtőpontra szállítással munkaidejükön belül a gazdaságok alkalmazottai 

foglalkoznak (a családi vállalkozók is alkalmazottak). A vásárlókör tagjai szerződés szerint 

megadott időközönként végeznek önkéntes munkát a farmon, de ezt gyakorlatban nem 

kényszerítik ki, egyéni hozzáállástól függ (általában évente van egy betakarítási 

ünnep/gazdaságban tartott piknik, de ahol igazán jól működik a közösség, ott gyakrabban, pl.  

havonta tartanak ilyet).  

 

Ami kötelező és rotációs jelleggel működik, az az átadásban való aktív részvétel: 

mindenkinek segédkeznie kell évente 1-2 alkalommal (adminisztráció, csekkek begyűjtése, 

jelenléti ív, ki- és elpakolás, takarítás). Azokban az esetekben, amikor tényleges egyesület jön 

létre, a tagok bevonódása még magasabb szintű (a szervezetet ők működtetik). Viszont ebben 

a vonatkozásban is minden az adott gazdaságtól függ.

 

7.   Mennyi energiát tesznek bele a vevők és mennyit a gazdák (mennyire kínálati vagy keresleti a piac)

 

A gazdálkodók jellemzően több időt fektetnek be a hálózat fenntartásába, de egyes esetekben 

nagyon aktívak a vevők is (sőt, hallottunk közösségi műveltetésről is). A gazdák viszont 

többször is kiemelték, hogy mióta az AMAP szerint működnek, sokkal több szabadidejük van.

 

8.   Vannak kivételek? Hogy kezelik ezeket

 

Nincsenek kivételek, minden fogyasztó ugyanolyan latba esik. Ha valakinek nem tetszik a 

rendszer, kilép, azaz a következő szezontól nem lesz tag

 

9.   Milyen messzire szállítanak

 

Kimondott cél a minél közelebbi értékesítés, de láttunk 100km felettit is (Nimes és Marseilles 

között). Ezt igazából maguk az érintettek is problémásnak tartják, ugyanakkor sokszor 

nagyobb városokban lehet hatékonyan bevásárlókört szervezni

 

10.  Milyen garanciákat tudnak érvényesíteni a vevők felé és viszont

 

A vásárlók előre kifizetik a termékeket, legalábbis ütemezett fizetési felhatalmazást adnak a 

gazdának. Innen az ő felelősségük, hogy átveszik-e az árut. Olyan ember nem lép a 

rendszerbe, aki nem látja be a rendszer őt is érintő kockázatait, emiatt a megismert példákban 

nem igen fordult elő komoly reklamáció. Aki nagyon elégedetlen, az a következő szezonban 

már nem vesz részt. Egyedül Benoit Hertz gazdaságában fordult elő egy esetben, hogy 

valakinek inkább visszafizették kosarának az árát. 

Mivel minden AMAP gazdaság egyesületként működik, a fogyasztók hivatalos úton is 

visszajelzést adhatnak a gazdának, beleszólásuk lehet a gazdaság ügyeibe.

 

11.  Az indulásnál hogyan "oktatták" a célcsoportot? Vagy ez természetes arrafelé...?  Pl. hogy bízzanak abban, hogy mindig megkapják a csomagjukat, és ne lépjenek le a szezon felénél..

 

Az „oktatás” folyamatos, s különösen nagy jelentősége van a nyílt napoknak, piknikeknek, a 

gazdaságban végzett önkéntes munkának, de a gazdákkal az átvételekkor egyébként is 

találkoznak. A gyakorlati tudás megszerzését az is segíti, hogy (legalább is az általunk látott 

esetekben) a fogyasztók is részt vállalnak az elosztások megszervezésében, az adminisztráció 

lebonyolításában. Emellett pedig hírleveleket adnak ki, honlapot készítenek, recepteket adnak 

a dobozokban található újszerű zöldségekről.

 

12.  Volt-e már példa rá, hogy kiesett egy fogyasztói csoport kulcsembere (lelkes önkéntese) és emiatt összedőlt az az ág? vagy hogyan oldották meg a problémát

 

Ilyen példával nem találkoztunk, mert a fogyasztói csoportot a kezdetektől minél több ember 

bevonásával szervezik, a feladatok és tisztségek pedig rotálódnak

 

13.  Hogyan tervezik meg, hogy miből mennyit ültessenek? Van-e előzetes igényfelmérés a vevők felé, és milyen módon? Hogyan zajlik a következő évi termelés megbeszélése? Kik jönnek el, kik szólnak bele a vevők közül? Hogyan volt ez az indulásnál

 

Ez gazdaságtól függ, de az általunk látott példákban aprólékosan meg van tervezve a termelés 

minden egyes lépése. A viszonylag kis méretű földeket nagy intenzitással és tervszerűen 

művelik.  

Az egyik gazdaság esetében minden szezont kérdőív kitöltésével készítenek elő, ahol a 

fogyasztók értékelhetik mennyire voltak megelégedve az előző szezon kínálatával.  

Azoknál a gazdaságoknál, ahol az egyesületnek gyakran (pl. havonta) vannak ülései, a 

fogyasztók rendszeresen jelezhetik, hogy miben bővítenének/ mit hagynának el, és erről a 

gazda véleményének meghallgatása után döntenek. További visszajelzésre nyílik lehetőség a 

heti átvételekkor, ezeken ugyanis a gazda is jelen van. 

Ugyanakkor végső soron a gazdálkodók terveznek: az ő szaktudásuk, tapasztalataik a 

döntőek. Hiába van valamire igény, ha nem tudják ésszerű keretek közt megtermelni, nem 

fogják

 

14.  Hogy működtetik a hálózatot

 

A hálózatok működése és működtetése részben a termelők, részben viszont a fogyasztók 

funkciója – ez hálózattól hálózatra változik, a különböző szereplőket különböző szintekig 

bevonva. Míg az Olivades és a Roustide esetében rendes egyesület is alakult, a Cidamos 

vásárlói nem tömörülnek formális szervezetbe. Az első két esetben a vásárlók nagyobb részt 

vállalnak a hálózat fenntartásában, de egyben nagyon beleszólásuk is van a dolgok menetébe, 

míg az utóbbi esetben a vásárlók passzívabb szerepet játszanak, de a termelés felett is kisebb 

kontrollal bírnak. 

Az összes AMAP-ot összefogó metahálózat nincs, eltekintve a regionális szinten működő

Alliance Provance-tól és a Vuillon házaspár által kezdeményezett CREAMAP-tól. Ezek célja 

egymás segítése, az új csoportoknak való támogatás stb

 

15.  Mennyire foglalkoznak minősítéssel, minőségbiztosítással, vagy csak bizalmi alapon megy az együttműködés

 

Egyes gazdaságokban van biominősítés, máshol nincs. Utóbbiak egyszerűen a bizalomra 

épülnek – a farmer személye és szava a garancia. A hivatalos minősítés bevezetése viszont 

úgy tűnik, heves vita tárgya. Egyesek úgy gondolják, hogy az egyre inkább terjedő rendszer 

hitelének megőrzéséhez szükséges lenne egy felügyeleti bizottság bevezetésére. Mások 

szerint viszont a közösségben kialakuló személyes kapcsolatok elegendő ellenőrzést (egyfajta 

részvételi minőségbiztosítást) jelentenek és nincs szükség hivatalos minősítésre.

 

16.  Hogyan nyitnak új ügyfelek felé, szerveznek-e pl. bemutató, népszerűsítő helyi termékes vásárokat? Ha igen, milyen tapasztalatok vannak, a hatóság mennyire szőrözős, miket lehet ott árulni

 

Nem reklámoznak publikusan, s nem is mennek/tartanak bemutatókat. A hírük szájról szájra 

terjed, valamint általában van saját weblapjuk, amin keresztül elérhetőek. További 

reklámértékkel bírnak továbbá maguk az átvételek is, amik sokszor nyilvános és sokak által 

látogatott közösségi helyeken valósulnak meg

 

17.  Van-e közös tulajdon, hogy a termelők és a vásárlók közösen veszik meg a mezőgazdasági  eszközt, állatot stb.? Ha igen, milyen tapasztalatok vannak

 

Igen, láttunk ilyet: az egyik esetben gyümölcsöst ültettek az AMAP tagok finanszírozásában. 

De a fák tulajdonjoga ilyenkor is a gazdánál marad – azaz papíron nincs közös tulajdon

 

18.  Feldolgozott terméket forgalmaznak-e így? (savanyúság, befőtt, lekvár

 

Mi csak zöldségtermelő gazdaságokat látogattunk meg – ezek körein belül nem. Más 

termelőknek azonban lehetőségük van arra, hogy ugyanezekkel a vásárlókörökkel kössenek 

szerződést, s megjelenjenek ők is termékeikkel az átvételeken

 

19.  Mennyire egységes Franciaország-szerte a rendszer, vagy mennyire tájfüggő

 

Teljesen esetfüggőek a rendszerek. Nincsenek általános szabályok, csak nagyjábólagos 

irányelvek, amit egy 18 pontos charta foglal össze. A szerződésben a gazda és a fogyasztók is 

 

SZABÁLYOZÁSI ÉS ADÓZÁSI KÉRDÉSEK 

20.  Milyen szinten bulizták ki, hogy sok termelői árura nem kell alkalmazni az EU-s 

előírásokat (pl. tej- és hústermékeknél izgalmasabb)? Pl. ahhoz, hogy ne menjenek tönkre az előírások miatt Erdélyben az esztenák, juhászatok, ki, milyen szinten és mit tudna tenni? 

Erre nem kaptunk ebben az esetben választ, mert nem volt ilyen problémájuk. A gazdaságok 

követik a hatályos előírásokat. 

 

21.  Az adózással nincs-e gond egy ilyen rendszerben Franciaországban? /  

Hogy van az adózás, az állam örül-e annak, hogy egy kistermelő eltartja magát az ő

segítsége nélkül a mezőgazdaságból vagy minden jövedelmet meg akar 

adóztatni? 

 

Nem nincs, ugyanúgy fizetik az adókat, illetékeket, mintha a hagyományos értékesítés

keretek között, illetve a konvencionális elosztó rendszerek számára termelnének

 

22.  Hogy viseli a helyi ÁNTSZ, állatorvosi hatóság, más illetékes a kistermelők működését,  mennyire a multik és mennyire a fogyasztó valós érdekeit védi? 

Nem nagyon szól bele ebbe. Egyébként a rendszer ugyanolyan szokatlan és ennek 

megfelelően leszabályozatlan, mint nálunk. Minden esetre a hatóság nem ellenséges és nem 

folytat „egyszerűbb mindent megtiltani” politikát. 

 

23.  Kell-e valamilyen (pl. ÁNTSZ) engedély az elosztó pontokon a termékek tárolásáhozszétosztásához, vagy az egész kvázi-illegális? (Magyar ÁNTSZ előírás alapján például a krumplit nem szabad a bolt padlóján tárolni - hiába a földből ássák ki...) 

 

Az árusítás elméletileg a farmon történik, az átadás pedig magánterületen, amihez nem kell 

különösebb engedély. Azok, akik feldolgozott/romlandó terméket árulnak, általános árusítási 

engedéllyel bírnak, s az általános szabályokat követik. Az elosztópontokon tárolni sem 

tárolnak semmit, itt csak átadás történik.

 

24.  Mennyire tud elmélyülni a kapcsolat termelő és fogyasztó, ill. term-term. és fogy.-fogyasztó között? Mennyire működik a Teikei 10 fenntarthatósági alapelve, ami sok társadalmi elvárást is megfogalmaz?(http://www.joaa.net/english/teikei.htm#TEIKEI-10)

 

TÁMOGATÓK:

Európai Mezőgazdasági

Vidékfejlesztési Alap:

A Fiatal mezőgazdasági termelők

elindításához nyújtott támogatás

2008-2013