Előzmény: A nemzetközi URGENCI hálózat 2008-ban kezdett disszeminációs projektjének keretében a Franciaországban nagy sikerrel működő AMAP koncepciót népszerűsíti tíz közép-kelet-európai országban és Észak-Afrikában. A projekt keretében 2008 decemberében járt Magyarországon a nemzetközi URGENCI hálózat francia delegációja, majd 2009 márciusában került sor viszontlátogatásra, amin a Gaia Alapítvány és a TVE munkatársai vettek részt.
1 Mi az az AMAP?
Az AMAP a francia „Associations pour le maintien d’une Agriculture paysanne” kifejezés
rövidítése, aminek nagyjábólagos jelentése: szövetsége a kistermelői mezőgazdaság
fenntartásáért. Az AMAP a közösség által támogatott mezőgazdaság (angol kifejezéssel
community supported agriculture, CSA) francia megvalósulása, amit Daniel és Denise
Vuillon kezdeményezett saját dél-franciaországi gazdaságuk megmentésének érdekében
2001-ben.
A gyarkorlatban az AMAP egy-egy termelő és egy-egy vásárlói csoport közvetlen és állandó
jellegű kapcsolatán alapuló formális vagy informális közösséget jelent. A fogyasztók
szerződésben is kötelezik magukat a gazdaság termékeinek megvásárlására, a közös
kockázatvállalásra és bizonyos esetekben az aktív részvételre. A termelő pedig ugyanebben a
szerződésben vállalja, hogy szerint heti rendszerességgel látja el termékeivel a fogyasztókat,
valamint hogy biztosítja a gazdaság teljes átláthatóságát
2 Mit és hol árulnak? Mennyiért? Hogyan viszonyulnak a termékek árai (a) az átlagos bolti árakhoz, (b) a bolti bioárakhoz
Azt és annyit kapnak meg kosarakra osztva a fogyasztók, ami a gazdaságban megterem, a
többlettermést is elosztják. Az átvételi pontok vagy a gazdaság területén magán, vagy valami
nyilvános magánterületen vannak (boltok, közösségi házak stb.), ahol a tulajdonos ehhez
hozzájárul. Tapasztalataink alapján a kínálat leggyakrabban egyféle termékcsoportra
korlátozódik: egyes gazdaságokban zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, míg van, ahol
állattartással foglalkoznak.
Az árakat az éves fenntartási költségek és a tagok/elérhető kosarak létszámának függvényében
határozzák meg, ezekben az esetekben a piaci/bolti árakra való tekintet nélkül. A
megkérdezett vásárlók szinte egybehangzóan állították, hogy ezek az árak jobbak, mint a
hasonló minőségű termékek piaci árai. Saját, nagyjábólagos becsléseinken alapuló
tapasztalataink szerint az árak még a szupermarketek áraival is versenyképesek
3 Ki, mikor, hogyan ad le rendelést, és hogy veszi át
Nincsen rendelés, a tagok szezon (ami lehet éves és féléves, illetve szezonális is) elején
szerződést kötnek a gazdálkodóval, s azt kapják, ami van.
A kiszállítás/átvétel hetente történik az átvételi ponton, itt veszik át az adagjukat a fogyasztók.
A kosarukat maguk állítják össze, termékről termékre haladva (itt elképzelhető segítők
alkalmazása, hogy gyorsabban lepörögjön az átvétel). Általában egy gazdasághoz több
vevőkör csatlakozik, ezek számára az átvétel máskor és sok esetben más helyen is van. A
termelő felelős a kiszállításért, a vásárló az átvételért
4 Hogy történik a fizetés? Van hitel, ha valaki nem tud fizetni
A fizetés előre, szerződés alapján csekkekkel történik, amelynek az ütemezését a vásárló
határozza meg. Azaz, ha valaki nem tudja kifizetni előre az egész szezont, adhat fizetési
meghagyást – ebben az esetben a termelő havonta jut a pénzéhez. De a megbízást ebben az
esetben is előre oda kell adni, azaz nincs lehetőség arra, hogy szezon közben dezertáljon egy
vásárló
5 Van-e olyan, hogy a vásárló nem pénzzel, hanem munkával, áruval, eszközzel, bérletbe
adással stb. fizet? Amennyiben igen, mennyire jellemző, és milyen tapasztalatokat tudnak átadni
Ilyen nincs. Minden vásárló egyenlő részben vásárol, ha ezen felül vállal még bármilyen
munkát, az csak jó
6 Hogy szervezik meg a munkát? Hány ember vesz benne részt? Részt vesznek benne
családtagok? Menyi önkéntes munka, betakarítási ünnep van a rendszerben?
A termeléssel és a gyűjtőpontra szállítással munkaidejükön belül a gazdaságok alkalmazottai
foglalkoznak (a családi vállalkozók is alkalmazottak). A vásárlókör tagjai szerződés szerint
megadott időközönként végeznek önkéntes munkát a farmon, de ezt gyakorlatban nem
kényszerítik ki, egyéni hozzáállástól függ (általában évente van egy betakarítási
ünnep/gazdaságban tartott piknik, de ahol igazán jól működik a közösség, ott gyakrabban, pl.
havonta tartanak ilyet).
Ami kötelező és rotációs jelleggel működik, az az átadásban való aktív részvétel:
mindenkinek segédkeznie kell évente 1-2 alkalommal (adminisztráció, csekkek begyűjtése,
jelenléti ív, ki- és elpakolás, takarítás). Azokban az esetekben, amikor tényleges egyesület jön
létre, a tagok bevonódása még magasabb szintű (a szervezetet ők működtetik). Viszont ebben
a vonatkozásban is minden az adott gazdaságtól függ.
7 Mennyi energiát tesznek bele a vevők és mennyit a gazdák (mennyire kínálati vagy keresleti a piac)
A gazdálkodók jellemzően több időt fektetnek be a hálózat fenntartásába, de egyes esetekben
nagyon aktívak a vevők is (sőt, hallottunk közösségi műveltetésről is). A gazdák viszont
többször is kiemelték, hogy mióta az AMAP szerint működnek, sokkal több szabadidejük van.
8 Vannak kivételek? Hogy kezelik ezeket
Nincsenek kivételek, minden fogyasztó ugyanolyan latba esik. Ha valakinek nem tetszik a
rendszer, kilép, azaz a következő szezontól nem lesz tag
9 Milyen messzire szállítanak
Kimondott cél a minél közelebbi értékesítés, de láttunk 100km felettit is (Nimes és Marseilles
között). Ezt igazából maguk az érintettek is problémásnak tartják, ugyanakkor sokszor
nagyobb városokban lehet hatékonyan bevásárlókört szervezni
10 Milyen garanciákat tudnak érvényesíteni a vevők felé és viszont
A vásárlók előre kifizetik a termékeket, legalábbis ütemezett fizetési felhatalmazást adnak a
gazdának. Innen az ő felelősségük, hogy átveszik-e az árut. Olyan ember nem lép a
rendszerbe, aki nem látja be a rendszer őt is érintő kockázatait, emiatt a megismert példákban
nem igen fordult elő komoly reklamáció. Aki nagyon elégedetlen, az a következő szezonban
már nem vesz részt. Egyedül Benoit Hertz gazdaságában fordult elő egy esetben, hogy
valakinek inkább visszafizették kosarának az árát.
Mivel minden AMAP gazdaság egyesületként működik, a fogyasztók hivatalos úton is
visszajelzést adhatnak a gazdának, beleszólásuk lehet a gazdaság ügyeibe.
11 Az indulásnál hogyan “oktatták” a célcsoportot? Vagy ez természetes arrafelé…? Pl. hogy bízzanak abban, hogy mindig megkapják a csomagjukat, és ne lépjenek le a szezon felénél..
Az „oktatás” folyamatos, s különösen nagy jelentősége van a nyílt napoknak, piknikeknek, a
gazdaságban végzett önkéntes munkának, de a gazdákkal az átvételekkor egyébként is
találkoznak. A gyakorlati tudás megszerzését az is segíti, hogy (legalább is az általunk látott
esetekben) a fogyasztók is részt vállalnak az elosztások megszervezésében, az adminisztráció
lebonyolításában. Emellett pedig hírleveleket adnak ki, honlapot készítenek, recepteket adnak
a dobozokban található újszerű zöldségekről.
12 Volt-e már példa rá, hogy kiesett egy fogyasztói csoport kulcsembere (lelkes önkéntese) és emiatt összedőlt az az ág? vagy hogyan oldották meg a problémát
Ilyen példával nem találkoztunk, mert a fogyasztói csoportot a kezdetektől minél több ember
bevonásával szervezik, a feladatok és tisztségek pedig rotálódnak
13 Hogyan tervezik meg, hogy miből mennyit ültessenek? Van-e előzetes igényfelmérés a vevők felé, és milyen módon? Hogyan zajlik a következő évi termelés megbeszélése? Kik jönnek el, kik szólnak bele a vevők közül? Hogyan volt ez az indulásnál
Ez gazdaságtól függ, de az általunk látott példákban aprólékosan meg van tervezve a termelés
minden egyes lépése. A viszonylag kis méretű földeket nagy intenzitással és tervszerűen
művelik.
Az egyik gazdaság esetében minden szezont kérdőív kitöltésével készítenek elő, ahol a
fogyasztók értékelhetik mennyire voltak megelégedve az előző szezon kínálatával.
Azoknál a gazdaságoknál, ahol az egyesületnek gyakran (pl. havonta) vannak ülései, a
fogyasztók rendszeresen jelezhetik, hogy miben bővítenének/ mit hagynának el, és erről a
gazda véleményének meghallgatása után döntenek. További visszajelzésre nyílik lehetőség a
heti átvételekkor, ezeken ugyanis a gazda is jelen van.
Ugyanakkor végső soron a gazdálkodók terveznek: az ő szaktudásuk, tapasztalataik a
döntőek. Hiába van valamire igény, ha nem tudják ésszerű keretek közt megtermelni, nem
fogják
14 Hogy működtetik a hálózatot
A hálózatok működése és működtetése részben a termelők, részben viszont a fogyasztók
funkciója – ez hálózattól hálózatra változik, a különböző szereplőket különböző szintekig
bevonva. Míg az Olivades és a Roustide esetében rendes egyesület is alakult, a Cidamos
vásárlói nem tömörülnek formális szervezetbe. Az első két esetben a vásárlók nagyobb részt
vállalnak a hálózat fenntartásában, de egyben nagyon beleszólásuk is van a dolgok menetébe,
míg az utóbbi esetben a vásárlók passzívabb szerepet játszanak, de a termelés felett is kisebb
kontrollal bírnak.
Az összes AMAP-ot összefogó metahálózat nincs, eltekintve a regionális szinten működő
Alliance Provance-tól és a Vuillon házaspár által kezdeményezett CREAMAP-tól. Ezek célja
egymás segítése, az új csoportoknak való támogatás stb
15 Mennyire foglalkoznak minősítéssel, minőségbiztosítással, vagy csak bizalmi alapon megy az együttműködés
Egyes gazdaságokban van biominősítés, máshol nincs. Utóbbiak egyszerűen a bizalomra
épülnek – a farmer személye és szava a garancia. A hivatalos minősítés bevezetése viszont
úgy tűnik, heves vita tárgya. Egyesek úgy gondolják, hogy az egyre inkább terjedő rendszer
hitelének megőrzéséhez szükséges lenne egy felügyeleti bizottság bevezetésére. Mások
szerint viszont a közösségben kialakuló személyes kapcsolatok elegendő ellenőrzést (egyfajta
részvételi minőségbiztosítást) jelentenek és nincs szükség hivatalos minősítésre.
16 Hogyan nyitnak új ügyfelek felé, szerveznek-e pl. bemutató, népszerűsítő helyi termékes vásárokat? Ha igen, milyen tapasztalatok vannak, a hatóság mennyire szőrözős, miket lehet ott árulni
Nem reklámoznak publikusan, s nem is mennek/tartanak bemutatókat. A hírük szájról szájra
terjed, valamint általában van saját weblapjuk, amin keresztül elérhetőek. További
reklámértékkel bírnak továbbá maguk az átvételek is, amik sokszor nyilvános és sokak által
látogatott közösségi helyeken valósulnak meg
17 Van-e közös tulajdon, hogy a termelők és a vásárlók közösen veszik meg a mezőgazdasági eszközt, állatot stb.? Ha igen, milyen tapasztalatok vannak
Igen, láttunk ilyet: az egyik esetben gyümölcsöst ültettek az AMAP tagok finanszírozásában.
De a fák tulajdonjoga ilyenkor is a gazdánál marad – azaz papíron nincs közös tulajdon
18 Feldolgozott terméket forgalmaznak-e így? (savanyúság, befőtt, lekvár
Mi csak zöldségtermelő gazdaságokat látogattunk meg – ezek körein belül nem. Más
termelőknek azonban lehetőségük van arra, hogy ugyanezekkel a vásárlókörökkel kössenek
szerződést, s megjelenjenek ők is termékeikkel az átvételeken
19 Mennyire egységes Franciaország-szerte a rendszer, vagy mennyire tájfüggő
Teljesen esetfüggőek a rendszerek. Nincsenek általános szabályok, csak nagyjábólagos
irányelvek, amit egy 18 pontos charta foglal össze. A szerződésben a gazda és a fogyasztók is
SZABÁLYOZÁSI ÉS ADÓZÁSI KÉRDÉSEK
20 Milyen szinten bulizták ki, hogy sok termelői árura nem kell alkalmazni az EU-s
előírásokat (pl. tej- és hústermékeknél izgalmasabb)? Pl. ahhoz, hogy ne menjenek tönkre az előírások miatt Erdélyben az esztenák, juhászatok, ki, milyen szinten és mit tudna tenni?
Erre nem kaptunk ebben az esetben választ, mert nem volt ilyen problémájuk. A gazdaságok
követik a hatályos előírásokat.
21 Az adózással nincs-e gond egy ilyen rendszerben Franciaországban? /
Hogy van az adózás, az állam örül-e annak, hogy egy kistermelő eltartja magát az ő
segítsége nélkül a mezőgazdaságból vagy minden jövedelmet meg akar
adóztatni?
Nem nincs, ugyanúgy fizetik az adókat, illetékeket, mintha a hagyományos értékesítés
keretek között, illetve a konvencionális elosztó rendszerek számára termelnének
22 Hogy viseli a helyi ÁNTSZ, állatorvosi hatóság, más illetékes a kistermelők működését, mennyire a multik és mennyire a fogyasztó valós érdekeit védi?
Nem nagyon szól bele ebbe. Egyébként a rendszer ugyanolyan szokatlan és ennek
megfelelően leszabályozatlan, mint nálunk. Minden esetre a hatóság nem ellenséges és nem
folytat „egyszerűbb mindent megtiltani” politikát.
23 Kell-e valamilyen (pl. ÁNTSZ) engedély az elosztó pontokon a termékek tárolásáhozszétosztásához, vagy az egész kvázi-illegális? (Magyar ÁNTSZ előírás alapján például a krumplit nem szabad a bolt padlóján tárolni – hiába a földből ássák ki…)
Az árusítás elméletileg a farmon történik, az átadás pedig magánterületen, amihez nem kell
különösebb engedély. Azok, akik feldolgozott/romlandó terméket árulnak, általános árusítási
engedéllyel bírnak, s az általános szabályokat követik. Az elosztópontokon tárolni sem
tárolnak semmit, itt csak átadás történik.
Mennyire tud elmélyülni a kapcsolat termelő és fogyasztó, ill. term-term. és fogy.-fogyasztó között? Mennyire működik a Teikei 10 fenntarthatósági alapelve, ami sok társadalmi elvárást is megfogalmaz?(http://www.joaa.net/english/teikei.htm#TEIKEI-10)